"Rákosi vipera"
A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis Méhely, 1893) sztyeppmaradványok lakója. Mai állományai változatos mikrodomborzatú, nedves és száraz gyeptípusok alkotta réteken, legelőkön maradtak fenn, ahol az élőhely változatos mikroklímát és gazdag táplálékbázist biztosít.
Téli időszakra dombhátakban lévő rágcsálójáratokba húzódik, ahol hibernált állapotban vészeli át a hideg napokat.
Tavasszal, a nászidőszakban a hímek különösen sokat mozognak, ilyenkor a legvalószínűbb, hogy megpillantjuk őket. A nőstények - a napsütötte napok számától függően - nyár végén, szeptember elején fialnak, általában 6-14 eleven utódot hozva világra, melyek 12-16 cm hosszúak és alig 2 g a súlyuk. Három-négy éves korukra válnak ivaréretté. Méréseink szerint a legnagyobb termetű hím 47 cm, míg a legnagyobb nőstény 60 cm volt.
A fiatal egyedek elsősorban egyenesszárnyúakkal (sáskákkal, szöcskékkel, tücskökkel) táplálkoznak, míg a felnőtt példányok gyíkokkal, madárfiókákkal és rágcsálóivadékokkal egészítik ki étrendjüket. A rákosi vipera mérge felnőtt emberre gyakorlatilag veszélytelen, a marás - bár a faj óvatos életmódja é ritkasága miatt ez manapság nagyon ritka - méhcsípésszerű, gyorsan-múló tünetekkel jár. (Ennek ellenére, ha valakit marás ér, azonnal forduljon orvoshoz!) Nem véletlenül rejtőzködő életmódú ez a kistermetű kígyó, hiszen - különösen fiatal korában - számos állat étlapján szerepel. Az úgynevezett predátorok közé tartoznak a gólyafélék, gémfélék, rétihéják, a szalakóta, a fácán, vagy a szintén fokozottan védett túzok is. Föld alatti búvóhelyéről kitúrja a vaddisznó, kiássa a róka és a borz is.
A jelenlegi populációk mindössze Magyarország két területén: a Hanságban és a Kiskunságban maradtak fenn, az összes többi előfordulást mára már kipusztultnak tekinthetjük. Dely Olivér György a Magyarország Állatvilága - Hüllők kötetében még 31 élőhelyről tesz említést, míg manapság a Hanságban két populációja ismeretes és a Kiskunságban tíznél kevesebb populációjáról van tudomásunk. A teljes hazai állomány 500 példány alatt valószínűsíthető.
Magyarországon a rákosi vipera 1974 óta védett, 1988 óta fokozottan védett, 1992-től pedig természetvédelmi szempontból a legkiemeltebb kategóriába tartozik, természetvédelmi értéke 1.000.000 Ft. Nemzetközi szinten is felismerték kritikus helyzetét és felkerült a Berni Egyezmény II. Függelékébe, a World Conservation Union (IUCN) a veszélyeztetett kategóriába sorolta, szerepel a Washingtoni Egyezmény CITES I. Függelékében, a Berni Egyezmény HS II-es listáján is. A Berni Egyezmény további két, Magyarország felé tett ajánlása vonatkozik a rákosi vipera állományainak védelmére. A faj szerepel a Natura 2000 II. listáján és ennek köszönhetően az összes előfordulási helye bekerült a Natura 2000 Hálózatba.
A rákosi vipera (és annak védelme, megőrzése) több szálon is kötődik Kunadacshoz. A rákosi vipera Európa legritkább, és egyben legveszélyeztetettebb hüllője: egyrészt Kunadacson a Széna-dűlőn él az egyik legerősebb állománya, másrészt itt üzemel a Rákosivipera-védelmi Központ.
